Magyar szerkezettár

tör

ts (és tn) ige

1. <szilárd, merev testet> üt(öget)éssel v. más erőszakos ráhatással több darabra felapróz, ver v. szétzúz. töri a jeget; ízzé-porrá tör. | <kemény héjú magokat> egymás után feltör. diót tör. | ▸ rám, rád töri az ajtót | ▸ kelevézt, kopját, vasat tör

2. (t. n. is ) <szilárd testből> darabo(ka)t kézzel erőszakosan leválaszt. tör (egy darabot) a kifliből; ▸ kukoricát tör

3. ▸ kezét, lábát, nyakát töri

4. <földet> ekével, boronával hasogat. töri az ugart. | rég <várfalat> ágyúval v. más hadigéppel rombol.

5. <nyílást, bejáratot, utat> az akadályokat elhárítva, lerombolva létrehoz. ablakot, ösvényt tör.

6. ▸ kendert, lent tör | ipar <megszáradt bőrt> ütögetéssel v. taposással puhít.

7. (t. n. is ) <tárgy vmely test(rész)en> tartós nyomással, dörzsöléssel fájdalmat, sebet okoz. tör(i lábát) a cipő. | ▸ hólyagot, sebet tör valamin

8. ▸ kezét töri

9. ▸ töri magát | ▸ töri a fejét

10. ▸ valamibe tör járomba töri az ökröket.

11. <nyelvet> nehezen, hibásan beszél. töri a németet.

12. nép <betegség> görcsös rohamokban kínoz valakit. töri a frász, a nyavalya.

13. ritk megszeg. esküt, ünnepet tör.

14. <fényt> irányától eltérít.

15. mat úgy oszt valamit valamivel, hogy az osztást tört alakjában fejezi ki. kettő törve hárommal (⅔ ).

16. tn nagy erővel igyekszik utat csinálni, ill. eljutni vhova. fölfelé tör. | ▸ valamire , valami felé tör vmely célra v. cél felé tör. | ▸ valakinek valamijére tör életére, nyugalmára tör valakinek.

17. ▸ valakire, valamire tör

[?]

____________________

ó/hólyagot

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ hólyag ⊕ -t

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

hólyag

1. (élő szervezetben) vékony falú, tömlőszerű képződmény. a tüdő hólyagjai; a hal hólyagja. | húgyhólyag. | nép marhahólyag.

2. bőrön a felpúposodott felhám alkotta, levegővel, vérrel v. váladékkal teli dudor. csupa hólyag a keze.

3. folyadékban, masszában levő buborék.

4. biz ostoba, üresfejű ember. te hólyag! | (jelzőként) az a hólyag diák.

[?]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

sebet

→ seb ⊕ -t

seb¹

1. szúrás, vágás, karcolás stb. okozta vérző nyílás a testen. | ez behegedt állapotban.

2. mezőg fán: sérülés okozta nyílás.

3. vál | lelki sérelem, fájdalom. feltépi a régi sebeket. | fájdalmas sérelem, veszteség, kár. a háború okozta sebek.

[?]

seb²

fn ritk táj

<kif-ekben.> ▸ folyó, víz sebje

[←sebes² ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

valamin

→ valami ⊕ -n

valami

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.